A kutatás célja

A kutatás célja a magyar arisztokrácia dualizmus korabeli iskoláztatási szokásainak a feltárása. A vizsgált időszakban kb. 220 főrangú magyar családról tudunk: (fő)hercegi, grófi és bárói címmel rendelkező famíliákat. A vagyonuk alapját képező nagybirtok már a korszakunkban hanyatlásnak indult: a nagy földbirtokok lassan feldarabolódtak (vö. Kövér 2006, 100–101., Gyáni 2006, 223–225.). Az arisztokrácia tekintélyes része a latifundiumán álló kastély (kastélyok) mellett városi házzal is rendelkezett. Ezeket Bécsben, Pozsonyban és Budapesten (Pest-Budán) találjuk meg leginkább. Az arisztokrácia életmódjából és társadalmi elkülönüléséből következik, hogy a tagjai – a vizsgált korszakban – az alapfokú oktatást általában magánnevelés keretében végezték. A család által felfogadott nevelőnő(k) és a házitanító foglalkozott a gyermekekkel. Ezt követően azonban a fiúkat beíratták gimnáziumba, amelyet magántanulóként vagy rendes tanulóként végeztek el.

A kutatásunkban ezért a középiskolai oktatásra kívánunk koncentrálni. Elsősorban az említett három város, Bécs, Budapest (Pest-Buda) és Pozsony iskoláinak (vö. Tóth 2001) társadalomtörténetét szeretnénk felvázolni, miközben elsődlegesen a fiúgyermekek iskoláztatásának a stratégiájára kívánunk fókuszálni. A nyilvános iskolákban ugyanis ők korábban megjelentek, mint a lányok, akik számára magasabb műveltséget adó nyilvános intézmények a felsőbb leányiskolák születésével (1875) jöttek létre, azok száma lassan növekedett ugyan, de a lehetőségeik ezen a téren mégis meglehetősen szűkösek voltak. Az első leánygimnázium jóval később, 1896-ban nyitotta meg kapuit, s a leány-középiskolák száma csak az 1910-es évektől kezdett nagyobb arányban gyarapodni.

Legfőbb forrásaink az iskolai értesítők, illetve az anyakönyvek. A dualizmus kori iskolai értesítőkben ugyanis – mind a magyarországiakban, mind az ausztriaiakban – megkapjuk az osztályok névsorát. Az összeállítók a főnemesi címeket is feltüntették, így az arisztokraták beazonosítása nem okoz nehézséget. Az értesítőkből a tanulmányút és az eredményesség nyomon követhető. A családi háttérről (szülők neve, foglalkozása), a lakóhelyről információt az anyakönyvek adnak. Az iskolákat az arisztokrata diákok létszáma és arányszáma szerint csoportokba kívánjuk osztani, s a leglátogatottabb gimnáziumok esetén anyakönyvi szintű kutatást is szükségesnek tartunk. Célunk az egyéni tanulmányi utak követése, s ebből a társadalmi csoportra nézve általánosítás tétele. Azt is tisztázni szeretnénk, hogy milyen szempontok vezették az iskolaválasztást. (Ahogy Odeschalchi Eugénie említi, Bécsben és környékén két lánynevelő intézet jöhetett szóba egy főrangú leány számára [Odeschalchi 1987, 54.], valószínűleg a fiú-középiskolák estén is megfigyelhetjük ezt a fajta koncentrációt.)

Az iskolai dokumentumok mellett ezért a támaszkodni kívánunk személyes forrásokra is: naplókra, memoárokra (vö. Apponyi 1922, Apponyi é.n., Károlyi Széchenyi 2005, Odeschalchi 1987, Schmall 2007, Zichy 1912). Ezek a dokumentumok elárulhatják, az arisztokrata családok életében a magán- és a nyilvános nevelés dilemmája miként jelent meg, milyen változást jelentett a gyermekek számára a nyilvános iskola melletti döntés. Az iskolai éveiket hogyan értékelték a későbbiekben, miben látták ők maguk általában és az adott intézményt nézve az iskolai nevelés és oktatás előnyeit és hátrányait.

Források.docx (15 kB)

• A kutatás célja
• A kutatás menete (Blog)
• A kutatócsoportról
• Elérhetőségek
• Fényképgaléria

Keresés

Így kutatunk mi

igy.kutatunk.mi.debrecen@gmail.com